Cserépkályha Stílusok - Népi Cserépkályhák

A hagyományos magyar cserépkályhák a környező országok cserépkályháihoz hasonlítanak. Elterjedésük nyugati határa a német-nyelvterületével azonos, keleten pedig a Kárpátok vonulatai határolják.

A hazai népi cserépkályhák sajátossága a tagolt, karcsú kályhaforma mellett a kályha tetejének pártás díszítése és a magyar népművészet elemei használó kályhacsempék.

Magyarország északi részén a cserépkályhák a Szlovákiában jellemző stílusban készültek, a dunántúli kályhák a hagyományos német mintát követték, bár jellemzően karcsúbbak azoknál. A magyarországi népi cserépkályhák sajátosságához tartozik még hogy általában többféle csempéből építették őket.

A hagyományos népi cserépkályhák nem mindenben felelnek meg a mai követelményeknek, régebben jellemzően kisebb szobákat fűtöttek velük mint a mostani helyiségek. Ezt nem ellensúlyozza az sem ha modern belsővel és korszerűen épített füstjáratokkal alakítják ki a kályhát. Jellemzően meg kell növelni a cserépkályha méretét, ami az eredeti stílus megváltozásával is járhat.
Nagyon fontos hogy népies stílusú cserépkályha építése esetén is a korszerű alapanyagokat és a mai technológiát használja a kályhaépítő mester.

Kályhacsempe készítés kézi munkával

Kályhacsempe

Kályhacsempék készítésével kezdetben fazekasok foglalkoztak, ugyanolyan korongozási eljárással készültek mint az edények. Hozzájuk hasonlóan mázazták és égették ki, tulajdonságaikban nem különböztek tőlük. Az edényekhez hasonlóan egyes vidékeknek kialakult jellegzetes kályhacsempe stílusa is.
Jellegzetes lábazati kályhacsempék készültek a Sárközben, Harta környékén és a Nyugat-Dunántúlon.
A Balatontól északra például négyzetes, a Nyugat-Dunántúlon téglalap alakú kályhacsempék voltak a divatosak. A csempék mintázata is jellegzetes volt, népszerűek voltak a madaras, virágos, pettyezett kályhacsempék.

Később a korongozás mellett megjelentek a formában készült kályhacsempék is, kezdetben fa formákat használtak majd az agyag és gipsz minták is megjelentek. A kályhacsempe készítés és a fazekasság csak a XX. században vált el egymástól.
Megjelentek a kályhás központok, amelyek elsősorban a jó alapanyagot biztosító agyagbányák köré csoportosultak. Nagy mennyiségű kályhacsempét gyártottak az alföldi és délalföldi műhelyek, megjelentek az első kályhacsempegyárak. Az első manufaktúrák közé tartozott a jól ismert pécsi Zsolnay-gyár, a Herendi és a Hollóházi gyár.

Szentesi Cserépkályha bemutatóterem

Napjainkban is vannak kézi készítésű kályhacsempék, sőt teljesen egyedi kályhacsempéket is készítenek amelyek mindegyike különböző. Ezek természetesen igen drágák.
A nagyobb sorozatú gyártás ma gépi préseléssel vagy öntéssel készül. A préseléssel készült kályhacsempe esetében az előkészített agyag alapú nyersanyagot présformába helyezik és összepréseléssel kialakítják a csempeformát. Az öntési eljárás esetében az alapanyagot vízben feloldják és gipszformák közé öntik, a gipsz kiszívja a masszából a vizet és már kész is a kályhacsempe.
A formából kivett kályhacsempét mindkét esetben szárítják, mázazzák és kiégetik.

Mivel a kályhacsempék megvásárlása teszi ki a cserépkályha értékének legnagyobb részét és tulajdonképpen ezeket látjuk a használat során, érdemes nagy gondot fordítani a kiválasztásukra. Ám nem csak a színre és a formára kell figyelnünk, ellenőrizni kell a csempék minőségét is. A méretében pontatlan, esetleg görbe csempéket faragni kell a cserépkályha építése során, ami megnövelheti a kályha elkészülésének hosszát. Ráadásul esztétikai problémákat is okozhatnak a pontatlan, színhibás kályhacsempék.

Égetett mázas kályhacsempék a Szentesi Kályhacsempegyárban

A Cserépkályha Részei

A cserépkályha felépítése

Bár mindegyik épített cserépkályha egyedi, mégis rendelkeznek olyan főbb elemekkel amelyek a típusától függetlenül azonosak.

A belső tér két részre osztható a tűztérre, ahova a tüzelőanyagot berakjuk és a füstjáratokra.
A cserépkályhák esetében a füstjáratok ugyanolyan fontosak mint maga a tűztér, mivel a füst elvezetésére épített járatokon keresztül adja le ha hőt. a kályha.
A megfelelően megválasztott hosszúságú és felépítésű füstjárat a lehető legnagyobb mértékben elvonja a hőt a füstből, anélkül hogy túlhűlne, ezáltal a kicsapódó savas anyagok károsítanák a cserépkályha szerkezetét.

A cserépkályha alsó, a fűtésben nem résztvevő részét talapzatnak nevezzük. Ez a kiviteltől függően lehet magasabb vagy alacsonyabb, sima vagy díszített felületű.

A cserépkályák felépítése

A kályhatest a talapzaton áll, kívülről egyenes, sarok, vagy ívelt csempékkel van burkolva. A kályhacsempék adják a cserépkályha legköltségesebb részét és mivel tulajdonképpen ezt fogjuk látni a kályhából, érdemes rászánni az időt a kiválasztására.

A cserépkályha legfelső részét párkánynak nevezzük, ez zárja le a kályhatestet. Szintén lehet különféle kivitelű, sima vagy díszített.

Ezen kívül a cserépkályhák rendelkezhetnek kivitelezéstől függően több résszel, tüzelőajtó, hamuajtó, rostély, stb. Szervesen csatlakozik hozzá a füstcső, amely a kályhát köti össze a kéménnyel, valamint épülhet mellé tüzelőfa tároló, melegen tartó fülke, vagy bármi ami megfogalmazódik a fantáziánkban.

A Cserépkályhák Története

Népi cserépkályha

A cserépkályhák elsősorban Közép-Európában ismertek, formája Németország déli részén alakult ki, innen terjedt el az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban, majd később Skandináviában. A cserépkályhák az angolszász országokban kevésbé ismertek, ott az öntöttvas kályhákat használták évszázadokon keresztül.

Kezdetben a főúri kastélyok szalonjaiba építették, majd meghonosodott a polgárság körében, később a parasztság körében is népszerűvé vált. Hosszú időn keresztül a  ház életének központjában a cserépkályha állt. Az olaj, majd a gázfűtés elterjedésével Magyarországon is csökkent a népszerűsége, csakúgy mint Európa többi országában. Érdekes módon az Egyesült Államokban éppen ebben az időszakban jelent meg, ahol a '70-es évekig ismeretlen volt a cserépkályhás fűtési mód.

A kandalló mellett a cserépkályha a legrégibb fűtőberendezés, őse már 4000 évvel ezelőtt megjelent. Kezdetben a csempék helyett kerámia poharakkal burkolták a kemencét amely kövekből és vályogból épült, ez a hőleadás meggyorsítására szolgált. A tényleges, napjainkban is ismert cserépkályhák a XIV században alakultak ki, miután a fazekasok kifejlesztették a szögletes csempe alakú burkolatot.

Antik cserépkályha

A cserépkályhák külseje követte a mindenkori divatot, így ismerünk tornyocskákkal díszített gótikus cserépkályhákat, reneszánsz domborműves kályhákat, később felhagytak a klasszikus merev formákkal és megjelentek a barokk és rokokó cserépkályhák is. A XVIII. században ahogy az építészetben is, megjelent az antik művészetek hatására a klasszicista cserépkályha is.
A XX. század elején a szecesszió éreztette hatását a kályhaépítészetben is, és ez a hatás napjainkig érezhető, bár  modern minimalista, esetenként futurisztikus cserépkályhák is léteznek.

Magyarországon Mátyás idejében kezdődött a cserépkályha csempe gyártása, bár egyszerű kályhaszemes kemencéket már korábban is építettek. A visegrádi és esztergomi palotákban már színes, mázas csempékből készítették a cserépkályhákat. Később elsősorban Erdélyben és a Felvidéken készültek a csempék, a mesterek általában fazekasok voltak, akik kályhacsempe gyártással is foglalkoztak.
A kályhacsempék készítése napjainkban is elsősorban kézi munka. A csempéket korongolással, szabással, préseléssel, vagy öntéssel készítik. A cserépkályha építés is kisipari munka maradt, egy jólműködő cserépkályhához  legfontosabb a jó alapanyagok mellett, a megbízható kályhaépítő mester.

Modern cserépkályha