A Cserépkályha Részei

A cserépkályha felépítése

Bár mindegyik épített cserépkályha egyedi, mégis rendelkeznek olyan főbb elemekkel amelyek a típusától függetlenül azonosak.

A belső tér két részre osztható a tűztérre, ahova a tüzelőanyagot berakjuk és a füstjáratokra.
A cserépkályhák esetében a füstjáratok ugyanolyan fontosak mint maga a tűztér, mivel a füst elvezetésére épített járatokon keresztül adja le ha hőt. a kályha.
A megfelelően megválasztott hosszúságú és felépítésű füstjárat a lehető legnagyobb mértékben elvonja a hőt a füstből, anélkül hogy túlhűlne, ezáltal a kicsapódó savas anyagok károsítanák a cserépkályha szerkezetét.

A cserépkályha alsó, a fűtésben nem résztvevő részét talapzatnak nevezzük. Ez a kiviteltől függően lehet magasabb vagy alacsonyabb, sima vagy díszített felületű.

A cserépkályák felépítése

A kályhatest a talapzaton áll, kívülről egyenes, sarok, vagy ívelt csempékkel van burkolva. A kályhacsempék adják a cserépkályha legköltségesebb részét és mivel tulajdonképpen ezt fogjuk látni a kályhából, érdemes rászánni az időt a kiválasztására.

A cserépkályha legfelső részét párkánynak nevezzük, ez zárja le a kályhatestet. Szintén lehet különféle kivitelű, sima vagy díszített.

Ezen kívül a cserépkályhák rendelkezhetnek kivitelezéstől függően több résszel, tüzelőajtó, hamuajtó, rostély, stb. Szervesen csatlakozik hozzá a füstcső, amely a kályhát köti össze a kéménnyel, valamint épülhet mellé tüzelőfa tároló, melegen tartó fülke, vagy bármi ami megfogalmazódik a fantáziánkban.

A Cserépkályhák Története

Népi cserépkályha

A cserépkályhák elsősorban Közép-Európában ismertek, formája Németország déli részén alakult ki, innen terjedt el az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban, majd később Skandináviában. A cserépkályhák az angolszász országokban kevésbé ismertek, ott az öntöttvas kályhákat használták évszázadokon keresztül.

Kezdetben a főúri kastélyok szalonjaiba építették, majd meghonosodott a polgárság körében, később a parasztság körében is népszerűvé vált. Hosszú időn keresztül a  ház életének központjában a cserépkályha állt. Az olaj, majd a gázfűtés elterjedésével Magyarországon is csökkent a népszerűsége, csakúgy mint Európa többi országában. Érdekes módon az Egyesült Államokban éppen ebben az időszakban jelent meg, ahol a '70-es évekig ismeretlen volt a cserépkályhás fűtési mód.

A kandalló mellett a cserépkályha a legrégibb fűtőberendezés, őse már 4000 évvel ezelőtt megjelent. Kezdetben a csempék helyett kerámia poharakkal burkolták a kemencét amely kövekből és vályogból épült, ez a hőleadás meggyorsítására szolgált. A tényleges, napjainkban is ismert cserépkályhák a XIV században alakultak ki, miután a fazekasok kifejlesztették a szögletes csempe alakú burkolatot.

Antik cserépkályha

A cserépkályhák külseje követte a mindenkori divatot, így ismerünk tornyocskákkal díszített gótikus cserépkályhákat, reneszánsz domborműves kályhákat, később felhagytak a klasszikus merev formákkal és megjelentek a barokk és rokokó cserépkályhák is. A XVIII. században ahogy az építészetben is, megjelent az antik művészetek hatására a klasszicista cserépkályha is.
A XX. század elején a szecesszió éreztette hatását a kályhaépítészetben is, és ez a hatás napjainkig érezhető, bár  modern minimalista, esetenként futurisztikus cserépkályhák is léteznek.

Magyarországon Mátyás idejében kezdődött a cserépkályha csempe gyártása, bár egyszerű kályhaszemes kemencéket már korábban is építettek. A visegrádi és esztergomi palotákban már színes, mázas csempékből készítették a cserépkályhákat. Később elsősorban Erdélyben és a Felvidéken készültek a csempék, a mesterek általában fazekasok voltak, akik kályhacsempe gyártással is foglalkoztak.
A kályhacsempék készítése napjainkban is elsősorban kézi munka. A csempéket korongolással, szabással, préseléssel, vagy öntéssel készítik. A cserépkályha építés is kisipari munka maradt, egy jólműködő cserépkályhához  legfontosabb a jó alapanyagok mellett, a megbízható kályhaépítő mester.

Modern cserépkályha